Karácsony ünnepén
az a kivánságom
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szivében.
Találós kérdés
Királynő ül székébe
Fehér öltözetébe
Könnye csorog ölébe
Mondd meg nekem miféle? /gyertya/
Mondóka
Angyal-kangyal, Mikulás, nyolc dob, meg egy pikulás.
Irgum-burgum, parafin,
ince-pince, te vagy kint!
Miki, Miki, Mikulás, nem szereti a gulyást,
mert a gulyás paprikás,
megcsípi a bajuszát!
Dalok
Hull a pelyhes fehér hó...
Télapó itt van...
Kis karácsony, nagy karácsony...
Fehér karácsony... (Gryllus Vilmos)
2015 Novemberben tanult versek
Weöres Sándor: Bújocska
Keskeny út,
Széles út,
Kettő közt egy csorba kút.
Ha benézel, jól vigyázz,
Rése száz és odva száz,
Ha sokáig kandikálsz,
Virradóra megtalálsz.
Kis dió,
Nagy dió,
Kettő közt egy mogyoró.
Épült benn egy cifra ház,
Terme száz és tornya száz
Ha sokáig benne jársz,
Esztendőre megtalálsz.
Nem volt ottan lámpa, se ház,
mentünk: én meg a rókavadász,
akkor az égen, fekete égen
valami röppent még feketébben,
valami röppent: lappantyú!
Két szeme lángja, két pici lámpa,
gurgula-hangja úszik utána.
Ketten láttuk, senki más,
ketten: én meg a róka-vadász.
Hajnal Anna: Lúd
Bukik, mosdik, tollászkodik,
piros csőrrel hivalkodik,
fürdik a lúd,
hófehér,
tiszta ő,
ha vízhez ér!
Mesék
Csukás István: Sün Balázs
Erdőszélen, erdőszéli
tölgy tövében volt egy ház.
Abban lakott hét süntestvér:
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Sün Demeter,
Sün Tihamér
s a legkisebb:
Sün Balázs.
Hogyha jól bevacsoráztak
Szűk lett nékik az a ház,
S előfordult ilyenkor,
Hogy kívül rekedt Sün Balázs.
Furakodott, nyomakodott
Morgott, perelt dühöngve
Semmit se ért, mit tehetett,
Lefeküdt a küszöbre
Telt az idő, múlt az idő
Éjre éj és napra nap
Egyre többször fordult elő,
hogy a házból a legkisebb kimaradt.
„Ebből elég! Torkig vagyok!”
kiáltott fel Sün Balázs
„Sokan vagyunk,
s kicsi nékünk ez a ház”.
„Éppen ezért én elmegyek
Szerbusz néktek hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
Miután így elbúcsúzott
Fogta magát, elindult
Lába nyomán
Porzott a vén gyalogút.
Így baktatott, így poroszkált
Szomszéd tölgyig meg sem állt
Ottan aztán sürgött, forgott,
Árkot ásott, falat emelt,
Tetőt ácsolt, ajtót szegelt,
És mire a nap leszállt,
Épített egy kalyibát.
„Így ni! – mondta – most már végre kényelmesen alhatok!
Nem tolnak ki
a küszöbre a nagyok!”
Falevélből ágyat vetett
Kényelmeset,
belé feküdt s hortyogott
hogy csörögtek
s remegtek az ablakok.
Éjféltájban vihar támadt
Hajlítgatta a vén fákat
Fújt a szél nagy zajjal ám
S arra ébredt, hogy zörögnek
A kalyiba ajtaján.
„Ki az? – szólt ki fogvacogva -
Ki kopogtat éjnek idején?”
„Mi vagyunk az – szóltak kintről
Mi vagyunk a hat testvér
Sün Aladár,
Sün Piroska,
Sün Adorján,
Sün Dorottya,
Demeter és Tihamér!”
„Elvitte a szél a házunk,
engedjél be,
ázunk-fázunk idekinn,
csurom víz a kabát rajtunk
és az ing!”
„Jól van, jól van
- szólt Sün Balázs –
Jövök már”
S fordult a kulcs, nyílt a zár.
Betódultak mind a hatan
Tele lett a kalyiba
Kérdezte is Sün Tihamér:
„Mondd csak testvér,
nincs csak ez az egy szoba?”
Lefeküdtek, elaludtak
S arra ébredt Sün Balázs:
Újra kicsi lett a ház!
Mert az éjjel ide-oda lökődve
Kiszorult a küszöbre.
„Ejnye! – mondta fejvakarva –
Mit tehetnék? Megnövök!
S akkor talán nem lesz ágyam,
Nem lesz párnám a küszöb!”
Móricz Zsigond: Iciri-piciri...
Hol volt, hol nem volt. . .
Volt egyszer egy iciri piciri házacska;
ott lakott egy iciri piciri kis macska.
Volt annak két iciri piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri piciri kis macska,
hová lett az iciri piciri barmocska.
Bejárja az iciri piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri piciri tekergőt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének:
vége van az iciri piciri mesének!
Mondókák
Ence Bence, kis kemence
Ence, Bence, kis kemence,
Kis medence a Velence,
Ne búsuljunk semmit, Vince,
Tele van az icce, pince.
Dalok
Esik az eső...
Esik az eső, hajlik a vessző,
haragszik a katona,
mert megázik a lova.
Ne haragudj katona!
Majd kisüt a napocska,
megszárad a lovacska.
Kőkerítés szélinél
tarka macska üldögél,
észreveszi a kutyát,
megmássza a szilvafát.
Nemes Nagy Ágnes: Kakukfű
A kakukfüvet ismered?
Oly csepp, szelíd, gyengelila,
hogy észre sem veszi a réten
szinte senki emberfia.
De amikor leszáll az est,
mikor a mező szendereg,
s arra járnak az esti lepkék,
a fémes-szürke szenderek,
nagy potrohukat, fejüket
befonja akkor, mint a fátyol
a kakukfű mézes szaga
s lebukfenceznek illatától.
Tóth Ágnes: Piros vers
Csipkebogyónak
izzik az arca,
bíbor a szőlő,
piros az alma.
dércsípte dombnak
vörös a halma,
rőt hajú ősznek
szól ez a dal ma.
Egy, - megérett a meggy
Egy, - megérett a meggy.
Kettő, - csipkebokor vessző.
Három, - Te vagy az én párom.
Négy, - biz oda nem mégy.
Öt, - érik a tök.
Hat, - hasad a pad.
Hét, - dörög az ég.
Nyolc, - leszakadt a polc.
Kilenc, - kis Ferenc.
Tíz, - tiszta víz,
ha nem tiszta vidd vissza,
ott a szamár megissza!
Dalok
Ha én cica volnék
Ha én cica volnék,
Száz egeret fognék,
De én cica nem vagyok,
Egeret sem foghatok.
Cirmos cica haj
Cirmos cica haj
Hova lett a vaj?
Ott látom a bajuszodon
Most lesz neked jaj.
– Beültettem kis kertemet a tavasszal
Rózsa, szegfű, liliom és rezedával.
Ki is nyíltak egyenkint;
El szeretném adni mind,
De most mindjár!
– Én megveszem virágodat, ha eladod,
És az árát te magad is nem sokallod.
– Versenyfutás az ára;
Uccu, nézzünk utána,
De most mindjár!
2015 Márciusában tanult versek
Gyurcsó István: Fehér ruhás hóvirág
Csingiling, csingiling,
enyém most a szó,
lehet körülöttem
akármennyi hó.
Én vagyok az első
tavaszi virág,
játszik a szél, játszik,
köszönt a világ.
Zelk Zoltán: Hóvirág
Jó, hogy látlak hóvirág,
megkérdezem tőled,
Mi hírt hoztál, mit üzensz,
erdőnek mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán,
vidd a hírt madárka,
Útra kelt már a tavasz,
itt lesz nemsokára!
Weöres Sándor: Megy az úton...
Megy az úton a katona.
Zúg a vihar, fúj a szél,
zúg-búg, fúj a szél,
a katona sose fél.
Kerek erdőn jártam,
Piros tojást láttam,
Bárány húzta rengő kocsin,
Mindjárt ideszálltam.
Nesze hát rózsavíz,
Gyöngyöm, gyöngyvirágom.
Hol a tojás, piros tojás?
Tarisznyámba várom!
Dalok
Csipp csepp
egy csepp...
Csipp csepp
Egy csepp
Öt csepp
Meg tíz
Olvad a jégcsap
Csepereg a víz.
Zíbor-zábor
Zíbor-zábor,
Ki van a városban?
Gazdalegény.
Mit hoz, mit hoz?
Gyöngyöt, gyöngyöt
Asszonyának,
Faragott pálcát
A fiának,
Gyöngykoszorút
A lányának,
Hosszú létrát
Az apjának.
Sándor napján...
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltunik a szél,
Zsákban Benedek hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik,
Minden kislány férjhez adatik,
Szokék legelébb, aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.
Aki nem lép egyszerre...
Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére,
Mert a rétes igen jó,
Katonának az való.
Nem megyünk már messzire,
Csak a világ végére,
Ott se leszünk sokáig,
Csak tizenkét óráig.
János úr készül...
János úr készül németi Bécsbe,
Lovai vannak nyergelőbe,
Kantár szíja forgandóba.
Hajtsd előre magadat,
Azt a hosszú hajadat,
Csillag derekadat!
2015 Januárjában tanult versek
Weöres Sándor: UJJÉ-!-VI MESE
Mesét mondok, dí-dá-dú,
egyszer volt egy százlábú.
Hát az a százlábú állat
sorra számlálgatott minden lábat,
eredményül mennyi jött?
épp 365.
Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába.
Egyik csupa kulimász,
a másikkal magyaráz,
harmadikkal zongorázik,
negyedikkel falra mászik,
ötödikkel mutogat,
hatodikkal cukrot ad,
hetedikkel krumplit hámoz,
nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz,
kilencedikkel az ajtót nyitja,
tizedikkel vendégeit kihajítja,
tizenegyedik csak csonka,
tizenkettedikkel ágyát bontja,
tizenharmadikat leharapták,
tizennegyedikkel fog vakmacskát,
tizenötödikkel koccint,
tizenhatodikkal pöccint,
tizenhetedikkel fociz,
tizennyolcadikkal kocsiz,
tizenkilencedikkel sántikál,
a többivel fürgén szaladgál.
Ahány lába
- mert nem dőre -
éppen annyi adománya
az újesztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy.
Kányádi Sándor: Aki fázik
Aki fázik, vacogjon,
fújja körmét, topogjon,
földig érő kucsmába,
burkolózzék bundába,
bújjon be a dunyhába,
üljön rá a kályhára -
mindjárt megmelegszik.
Csanádi Imre : Hónapsoroló
Új év, új év, új esztendő
Hány csemetéd van?
Tíz meg kettő.
Jégen járó január,
Fagyot fújó február,
Rügymozdító március,
Április füttyös, fiús,
Virághabos víg május,
Kalászkonyító június,
Kaszasuhintó július,
Aranyat izzó augusztus,
Szőlőszagú szeptember,
Levelet osztó október,
Ködnevelő november,
Deres, darázs, december.
Mondókák
Kör, kör, ki játszik?
Lába, lába, fürge lába,
forogj körbe, karikába
Forogj forogj jó sebesen
majd fölkelek ha elesem.
Lába, lába, fürge lába
megbotlott egy szalmaszálba
Hej de szerencsétlen eset
Két kis lány a fűbe esett.
Túrót ettem elejtettem
Túrót ettem elejtettem
azt sem tudom hová tettem
szél fujja pántlikámat
kapd meg róka a szoknyámat
kapj szoknya.
Elvesztettem zsebkendőmet
Elvesztettem zsebkendőmet,
Szidott anyám érte.
Annak, aki megtalálja,
Csókot adok érte.
Szabad péntek, szabad szombat,
Szabad szappanozni.
Szabad az én galambomnak
Egy pár csókot adni.
Ácsorogjunk, bácsorogjunk
Ácsorogjunk, bácsorogjunk,
Tetőfával tüzet rakjunk,
Sej, meg is melegedjünk.
A weboldalhoz hozzászólni kívánóknak ez az e-mail cím áll rendelkezésre: ringato.boribon@gmail.com
