Mesék
A karácsonyi gyermek
Bartócz Ilona: Jön a Mikulás
Dalok
Kirje Kirje Kisdedecske...
(más szöveggel)
Aludj, Aludj boldogságom
Jaj de nagy pelyhekben hull a hó
Kis karácsony, nagy karácsony
Hull a pelyhes fehér hó
Pásztorok pásztorok
Menyből az angyal
Télapó itt van...
Napraforgó,
aranytál!
Egész nyáron ragyogtál.
Ragyogtál,
forogtál:
mezők szépe te voltál.
Napraforgó,
megértél!
Pergess magot,
itt a tél.
Mag, mag, bújj elő,
Vár a rigó,
vár a cinke,
vár a madáretető.
Gólya, gólya, kelep, kelep
Gólya, gólya, kelep, kelep,
Nagy útra megy, isten veled.
Isten veled fiúk, lányok,
Kikeletkor visszaszállok.
Fecske
Fecske csicsereg,
mindent kifecseg.
Azt is:jön a nyár,
azt is: tovaszáll.
Gazdag Erzsi: Esik eső
Esik eső,
nagy a sár.
A kis madár
miben jár?
Nem csizmában,
cipőben,
Mezítláb jár
esőben.
Lábbelije
ha volna,
Panaszosan
nem szólna:
Kiscipő,
nagy cipő,
Elkelne a
jó idő!
Októberben tanult versek
Zelk Zoltán: Az én kertem
Van nekem egy diófám,
de az olyan fajta;
dió terem rajta,
mellette az almafám,
azon pedig alma.
Mellettük egy szilvafám,
nézem, nézem, mintha
annak ágán se egyéb
teremne, csak szilva.
Tudom, el se hiszitek,
hiába is mondom,
van ribizlibokrom is,
és azon a bokron,
azon is csak ribizli,
azon se nőtt még soha
se szőlő, se mandula -
ilyen az én kertem,
azért tán, mert ingyen kaptam,
nem a boltban vettem!
Gazdag Erzsi: Csigabiga néne
Körülnézett háza táján
csigabiga néne.
"Közeledik már az ünnep,
meszelni is kéne!"
Meszet oltott egy csöbörben,
kimeszelte házát.
Olyan fehér, olyan tiszta,
nem találni párját.
Megbámulja, megcsodálja
egész erdő népe,
s háza előtt örvendezik
csigabiga néne.
Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?
Öt ujja van a gesztenyefalevélnek.
Öt ujja van, mint a gyerek kezének.
Öt ujja van? Nem mind olyan.
Legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja, hét ujja,
hozzá még a hátulja.
Mondókák
Kicsi kutya vek-vek-vek,
csihel, csahol, bereked.
Öreg kutya, vak-vak-vak,
ha nem muszáj, nem ugat.
Ez a cica fekete, csak a szeme barna,
Jaj, de jó kis cica volna,
Hogyha nem karmolna.
Sicc te rossz cica,
Kergesd . . . (gyermek neve)
Megkarmolta orrocskádat a cica!
...................................................
Répa, retek, mogyoró,
korán, reggel ritkán rikkant a rigó!
Ajaj, hol volt hol nem…
volt egyszer egy iciri-piciri házacska;
ott lakott egy iciri-piciri kis macska.
Volt annak két iciri-piciri kis ökre,
rákaptak egy iciri-piciri kis tökre.
Csizmát húz az iciri-piciri kis macska,
hová lett az iciri-piciri barmocska?
Bejárja az iciri piciri kis erdőt,
s nem leli az iciri piciri tekergőt.
Bejárja az iciri piciri kaszálót,
s nem látja az iciri piciri kószálót.
Rátalál az iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte.
Felfordult az iciri piciri tököcske,
Benne a két iciri piciri ökröcske.
Megörült két iciri piciri ökrének,
Vége van az iciri piciri mesének.
A ló
A ló előnye a tenger,
a bölcsnek a ló való, mert lóvá
tesz az ember, és emberré a ló"
A Galagonya
Őszi éjjel izzik a galagonya
izzik a galagonya ruhája.
Zúg a tüske, szél szalad ide-oda,
reszket a galagony magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik, sírni kezd.
Őszi éjjel izzik a galagonya
izzik a galagonya ruhája.
Mondóka
Egyedem-begyedem
Egyedem-begyedem tengertánc
Hajdú sógor mit kívánsz?
Nem kívánok egyebet csak egy falat kenyeret
Szíl-szál szalmaszál
Ecki-bicki tengerecki Pál!
Dalok
A kállói szőlőben
A kállói szőlőben
Két szál vesszőben
Szíjja fújja fújdogálja
Harmadnapos hajdogálja
Sűrű sűrű raf, raf, raf.
Badacsonyi szőlőhegyen
Badacsonyi szőlőhegyen
Két szál vessző,
Szél fújja, fújdogálja,
Harmat hajdogálja.
Hol a tyúknak a fia,
Talán mind elkapdosta,
Csűr ide, csűr oda,
Kass ki, bárány, kass oda.
Csűr ide, csűr oda,
Kass ki, bárány, kass oda.
Érik a szőlő
Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába', keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.
Kocsira ládám, hegyibe párnám, magam is felülök,
Jaj, apám, anyám, kedves szülődajkám de hamar elvisznek.
Huncut a gazda, nem néz a napra, csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég, mert mindig innék, ha vóna', ha vóna'.